Epitáfium
Az epitáfium (halotti pajzs, illetve tábla; (← latin epitaphium ’gyászbeszéd’ ← ógörög ἐπιτάφιον epitaphion ’gyászbeszéd’ ← ógörög ἐπιτάφιος epitaphiosz ’a sírhelyen’ ← ógörög ἐπι- epi- ’[valami]n’ + τάφος taphosz ’sírhely’, ’síremlék’) a templomokban, sírkápolnákban, temetők falában stb. elhelyezett, a halottnak emléket állító, díszes keretű, föliratos kép, dombormű vagy tábla, a síremlékek egyik típusa.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/08/Maria_Saal_Domplatz_6_Karner_Epitaph_Christoph_Theinacher_01112017_5986.jpg/222px-Maria_Saal_Domplatz_6_Karner_Epitaph_Christoph_Theinacher_01112017_5986.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f6/N%C3%BCrnberg_St._Lorenz_Keyper-Epitaph_01.jpg/222px-N%C3%BCrnberg_St._Lorenz_Keyper-Epitaph_01.jpg)
Története[szerkesztés]
A 14. századtól használják, eredetileg a sírnyílás lezárására szolgált.Idővel mind gyakrabban a sírhelytől függetlenül helyezték el. Eleinte fából vagy kőből készült, és többnyire festéssel díszítették. Európában a 16/17. század fordulójától vált igazán gyakorivá. Ebből az időből számos példánya maradt fenn az akkori Magyarország területén, elsősorban a Felvidéken és Erdélyben.
Kialakítása[szerkesztés]
A keresztény kultúrában főhelyét rendszerint az elhunytat családjával bemutató kép vagy dombormű foglalja el, de az ábrázolt jelenet kapcsolódhat általában a halálhoz, illetve a túlvilági élethez:
- Krisztus a kereszten,
- a kereszt tövében imádkozó elhunytak vagy hozzátartozóik,
- Krisztus feltámadása,
- Utolsó ítélet
stb.
A halottak emlékét nem ritkán hosszú föliratok vagy sírversek örökítik meg, ekként az epitáfium és a sírfelirat átmenete folyamatos; a két kategória pontosan el nem határolható.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Katolikus: Magyar Katolikus Lexikon